TAMÁS BÁCSI TANÁCSAIT MA IS MEGHALLGATNÁ

 

Vermes Albán, Szabó József, Güttler Károly, Rózsa Norbert… és Gyurta Dániel. Az a közös bennük, hogy valamennyien olimpiai érmes mellúszók. Szabó és Rózsa egészen az aranyig száguldott 1988-ban és 1996-ban. A mindössze 15 esztendős Gyurta pedig ezüsttel „köszönt be” Athénban az ötkarikás játékokon, de neki szinte még csak most kezdődött el a sportolói karrierje. A legújabb magyar úszózseni egyébként már meg is kezdte a felkészülést a jövő évi, montreali világbajnokságra.

 

 

Valamikor a háború előtt jó néhány patinás korcsma működött Érden. Egész kocsmáros dinasztiák voltak, apáról-fiúra öröklődött ez a mesterség. A leghíresebbek: Antunovics-, Ilkits-, Sinkó-, Halenár- és Varga-féle vendéglő voltak. Nem csak ivók voltak ezek, hanem igazi régimódi vendéglátóhelyek. A legtöbb előtt nagy térség volt a lovaskocsiknak, hintóknak. Jóféle magyaros, csípős egytálételeket is szolgáltak fel a megéhezőknek, estefelé pedig cigányzene szólt.

A FÉNYEK ÉS A VIZEK FESTŐJE

 

      Az ember azzal jótékonykodik, amivel tud. Azt adja, amije van. Bálint Imre, a Tárnokon élő festőművész egy pillanatig sem gondolkodott a válaszon, amikor megkérdezték, odaadná-e néhány festményét jótékonysági licitálásra. „A legjobbakat kell odavinnem – villant át az agyán, és gondolatban máris válogatott az utóbbi hónapok „terméséből”.

A festményeket november 21-én, a szigetszentmiklósi Városi Könyvtárban állítják ki, és ott kerül majd sor a jótékonysági céllal meghirdetett árverezésre is. Az így befolyt összeget a fogyatékkal élő kicsik óvodájának szánják.

    Emlékezetes, hogy tizenkét kőműves hiába rakosgatta újra meg újra Déva várának falait, estére azok minduntalan leomlottak, mígnem egy akkor forradalmi újdonságnak számító adalékot kevertek a kötőanyaghoz: az embert.

   

    Kicsivel később, ez év októberében tizenkét amatőr fotós, akik képeikkel a diósdi közönség elé léptek a Közösségi Házban rendezett kiállításon, lényegében valami hasonló, bár szakmájukban magától értetődő dologgal rukkoltak elő: saját személyiségük, egyéni látásmódjuk volt a gomb minden exponáláshoz.

    A társaság Kőműves Kelemen nélkül sem bizonyult tartalékosnak: Ambruzs Péter, Bana Péter, Berzeviczy Zsuzsa, Dencsi Dezső, Halácsy Viktor, Kőhidi Tamás, Kulcsár Dávid, Méry Ildikó, Petz Júlia, Rév László Zoltán, Szabó Bence és Szelepcsényi Ferenc.

Az egész rendezvényen egyedül a megnyitó beszéd volt profi, hiszen Galovtsik Gábor professzionális sajtófotós szájából hangzott el, de bízvást állítható, hogy a bemutatott képek színvonala erős rokonságot mutatott Galovtsik státuszával.

 

Az ország egyik legkomfortosabb kisvárosának mondható Százhalombatta, hiszen minden van a településen, amire lakóinak szüksége lehet. A városteremtés időszakában a szocialista tervezők azon igyekeztek, hogy a panellakásokban élők sokoldalúan tölthessék el szabadidejüket, így van művelődési központ mozival, de a nagyterem színházi előadások megrendezésére is alkalmas, van sportcsarnok, strand és uszoda, gazdag könyvtár, és magas színvonalú intézményrendszer. Egyetlen dolog hiányzott: egy igazi áruház. A battaiaknak be kellett érniük a kis boltok által kínált szegényes választékkal, és a fővárosiaknál lényegesen magasabb árakkal.

Az aszfalt mart, de az út már nem göröngyös

 

 

  Újabb, frissen aszfaltozott utca átadására került sor pár hete Érden a Burgundi és a Rizling utca kereszteződésében.

Tavaly ősszel kérte az önkormányzat az Autópályakezelő Rt-től, hogy a környező autópályák felújításánál feleslegessé váló mart aszfaltot Érd városa kaphassa meg. A kérésre idén tavasszal érkezett válasz és ezzel egyidejűleg mintegy húszezer tonna aszfalt az ÉVÁÉP telephelyére.

A fővárosból az agglomerációba költöző családok zöme az M7-es autópályában bízott leginkább, de – a csúcsidőben keletkező forgalmi dugók és a parkolás ellehetetlenítése miatt – Budapestre érdemesebb lenne tömegközlekedési eszközzel beérkezni.

Az utóbbi években Érdhez hasonlóan, Tárnok lakossága is rohamos gyarapodásnak indult, alig pár esztendő alatt megduplázódott a település lélekszáma, ezért a nagyközség önkormányzata is sürgős előrelépést vár el a vasúti kiszolgálás minőségében. Dr. Gergely István polgármester levélben kereste meg Mándoki Zoltánt, a MÁV Rt. vezérigazgatóját, arra kérve őt, hogy Tárnok is csatlakozhasson az elővárosi közlekedéshez. A polgármester úgy vélte, a település jogos igényei alapján célszerűbb lenne, legalább a vonatok felét Érd helyett Tárnok állomásig, sőt Martonvásárig közlekedtetni.

A MÁV Rt. nem zárkózott el dr. Gergely István kérésétől, válaszlevelükben közölték, terveik szerint a 2004/2005. évi menetrendi időszaktól kezdődően a vonatok Érd-alsó és Tárnok érintésével – Martonvásárig/tól közlekednek. A vonatok menetideje a Déli pályaudvar és Tárnok között mindössze 25 perc. Azonban az említett járatokat csak akkor tartja meg a MÁV, ha kihasználtságuk ezt indokolja. A vasúttársaság szerint az önkormányzatnak, a MÁV-nak és a Volánnak mihamarabb tárgyalóasztalhoz kell ülnie a jó együttműködés érdekében, hiszen közös céljuk, hogy a lakosság számára vonzóbbá tegyék a tömegközlekedést. Ám ahhoz, hogy az ingázók otthon hagyják autóikat, és inkább a vonatot válasszák, nem elég a járatok sűrítése. Mindenekelőtt vonzóvá kell tenni az utazási körülményeket is, beleértve az állomás- és megállóhelyek felújítását és karbantartását. Az állomás környéki automaták kihelyezésével könnyíteni és gyorsítani lehetne a menetjegyváltást. A helyi polgárőrség és a rendőrség bevonásával a MÁV létesítmények rendszeres ellenőrzése szavatolná az utasok biztonságát. Nem ártana biztonságos kerékpártárolókat kihelyezni, és megoldani az őrzött parkolók kialakítását sem, hogy csak néhányat említsünk a MÁV által is megnevezett problémák közül. Ezek megoldása valószínűleg meggyőzné az ingázókat, hogy inkább a vonatot válasszák autójuk helyett.  

Fentiekből is kitűnik, nem csak kettőn, de többeken is „áll a vásár”, ám ha mindenki megteszi, ami tőle telik, akkor népszerű is lesz az elővárosi közlekedés, a sok száz, naponta utazni kényszerülő nem kis megelégedésére.

 

                                                                                                                                 T. T.                 

 

Az utóbbi évtizedekben egyre többen költöznek ki Budapestről az agglomerációba, a zsúfolt nagyváros helyett a vidék nyugalmát választják, mondván, hogy rövid idő alatt be lehet utazni a környékbeli településekről a fővárosba. A beutazás valóban nem időigényes, ha nincs csúcsforgalom, illetve ha sűrűn indulnak az autóbuszok és a vonatok… Ha az ingázó autóval indul útnak, akár több órát is úton tölthet, különösen a reggeli és a délutáni csúcs időszakában. A rohamosan növekvő közúti forgalom miatt az autóbuszok menetideje is egyre rugalmasabb, hiszen ha a busz dugóba kerül, nem választhat másik útvonalat, az utasok pedig ha leszállnak is a járműről, legfeljebb gyalogosan folytathatnák útjukat.

Nem is tudom, mikor láttam életemben először fényreklámot. Azt hiszem, hogy még a háború előtt a Corvin meg a Párizsi Áruházakon. Aztán jött Budapest ostroma levegőből és szárazföldön egyaránt és más fények gyúltak fővárosunk felett.

Elmúlt ez is és a romok eltakarítása után úgy tíz év múlva, itt-ott újból megjelentek a régi ismerősök. A legérdekesebb a „futó” fényújság volt, hiszen a jobbról balra futó szöveg akár olvasási gyakorlatra is jó volt.

A „nagy áttörést” Budapesten úgy 15-20 éve megjelent nagyfelületű fényújságok hozták. Előbb a nagyobb forgalmú tereken jelentek meg, ma már ott vannak még a fotbalpályák szélén is. „Ők” már igazi „világvárosi” hangulatot tudnak árasztani maguk körül, hiszen nemcsak szövegek, de képek-, ábrák megjelenítésére egyaránt alkalmasak.

És tessék! Itt van már Érden is az Új Kapu Üzletház tetején a fényreklám! Ez a „tábla” ugyan kicsi, de a miénk-, kicsi, de mindent tud. Olyan, mint egy kiskategóriás személyautó, a nagykategóriások minden kényelmével. Úgy változnak rajta a képek, feliratok pillanatról-pillanatra, mint egy tűzijáték. Jó nézni még akkor is, ha néha – öregecskedő szemeimnek – kicsi betűk jelennek meg rajta, mert ez okot ad a fantázia szárnyalására. Vajon mi is lehetett odaírva? Igen, „lehetett”, mert már egy új kép, új szöveg van a táblán és gyorsítani kell az olvasási tempómat, ha lépést akarok tartani ezzel a világító-, gyönyörűségesen szép szörnyeteggel!

Valami megmozdult Érden. Igen, észre kell venni, ahogyan észrevettük a padokat a városközpontban, a szelektív hulladékgyűjtőket a város legkülönbözőbb, de frekventált helyein. Most szemet szúr nemcsak a fényreklám, hanem a buszpályaudvar mellett önmagának tereprendező bevásárló központ is.

Ezek mind-mind – mégha ma még kicsik is – látható jelei a változás elindulásának, mely valódivá, „maivá” teszi városunkat.

 

Balogh Lajos

Jól vagyok, köszönöm!

 

 

Amikor feltűnt a televízió képernyőjén a szimpatikus fiatal lány, gyorsan felfigyelt rá a néző. Nemcsak természetes műsorvez

etésére, a sűrűn váltakozó hajszínére. Amire ráadásként felkaptuk a fejünket, az a neve volt. Hogy is lehet

 

kimondani: Pokrivtsák Mónika…

Mostanában a De

 

lelő című műsorban láthatjuk és a neve már Pokrivtsák Móni. Partnerével, Kasuba L. Szilárddal kellemes, könnyed délelőtti műsort vezetnek, mely a szórakoztatás mellett rengeteg hasznos információval is szolgál a mindennapokhoz. A két fiatal láthatóan jól érzi magát a kamerák előtt, rutinos felszabadultsággal tálalják elénk a különféle témákat. 

 

 

Mi újság? / 4. old

Jól vagyok, köszönöm! / 6

Érd bekerülhet a világ idegenforgalmába…  /8

Fényreklám  / 9

Zónázó menetrend  / 10

Elővárosi közlekedés tárnokig?  / 10

Az aszfalt mart…  / 11

Az érdi fiatalok és a droghelyzet  / 12

Sajtótájékoztató  / 13

Paprikás hangulat  / 14

Kis formátum, nagy választék  / 17

Tüdőszűrés  / 17

Pillantás a pillanatra  / 19

A fények és a vizek festője  / 20

Ádvent  / 22

Jó étvágyat!  /23

Hosszú volt az út…  / 24

Régi érdi mesterek  / 25

Tetszik – nem tetszik  / 26

Rendőrségi hírek  / 27

Jókai Mór regényes élete III.  / 28

Mit igyunk ősszel? / 31

Téli tavasz az ablakban  / 32

Keresztrejtvény  / 32

Apróságok  / 33

Harmatcseppek a macskakövön  / 35

Hűségért hűséget  / 36

Charlie angyalai  / 37

Keresztrejtvény  / 37

Apróságok  / 38

Horoszkóp  / 39

Ha úszás, akkor DANI!  / 40

Birkózás – Szumó  / 42

 

 

Kedves Olvasóink!

 

Már kezdünk ismerkedni a hamarosan eljövő téllel, egyre hűvösebb lesz az idő, hamar eltűnik a jótékony napsugár és a mínuszok is kopogtatnak sokfelé éjszakánként.

Azonban az őszi-téli szürkeséget elfeledtetni kívánják a kirakatok csillogásai, az áruházak karácsonyi díszítései. Az év legnagyobb ünnepére készülünk: már sokan a karácsonyi ajándékok megvásárlásán gondolkodnak és arról, hogy mi is legyen az ünnepi menü. Persze előtte még a Mikulás-csomagok is kiosztásra kerülnek, az Andrások, Borbálák, Miklósok és Lucák, Tamások névnapi köszöntése mellett.

Nagy a csábítás az áruházakban és a boltokban: egymással versengve kínálják csillogó árukészleteiket, minél hamarább és ha lehet, minél olcsóbban. Hamarosan megjelennek az utcákon a fenyőfaárusok, elkezdődnek az eszmefuttatások a műfenyő és az igazi fenyő közötti jó és rossz különbségekről…

Nekünk csak választani kell. És persze, kiüríteni a pénztárcát.

Kicsit hadd legyek önző. Felhívnám az Önök figyelmét egy kellemes ajándékra: fizessenek elő szeretteiknek az ÉRDEKES Közérzeti Magazinra!

 

Mindenkinek kellemes névnapolást és jó vásárlást kívánunk!

 

 

Gubás M. Ibolya