"46 évesen nem lehet megtört az ember"

 

 

Zbigniew Boniek, igaz világsztár. A '80-as évek egyik legnagyobb kaliberű labdarúgója, aki Varsóban születve hódította meg a világot. Számtalan helyen játszott, könnyen alkalmazkodik, rengeteg kedvelik.

 

 

Ez a nagyon szép növény, melynek virágai fehértől egészen a vörös színben pompáznak, októbertől márciusig virágzik. 

A kaméliák arról hírhedtek, hogy könnyen ledobják bimbóikat, bármilyen „sérelem” éri őket. Ezt megelőzhetjük, ha gondoskodunk a magas páratartalomról és a hűvös helyről, nem tesszük ki hőmérséklet ingadozásnak, nem locsoljuk kemény vízzel.

Ezt a gyönyörű növényt nem könnyű ápolni. Egész évben szellős, hűvös és világos helyet kedvel, télen 6-8 foknál nem alacsonyabb hőmérsékleten. A virágbimbók képződésének megindulásához magas hőmérséklet kell – 20-25 fok -, de beérésükhöz nem lehet melegebb 15 foknál. Májustól szabadban, félárnyékos helyen tarthatjuk.

Télen a leveleket és a virágbimbókat naponta permetezzük, de vigyázzunk, a virágokat ne érje víz. Szaporítani bimbómentes fejdugványokkal lehet, augusztusban.

Főként a városi embereknek hiányzik a testközelben „érezhető” természet, ezért is tartanak sokan lakásukban kis állatokat. Ilyenek például a papagájok.

Ezek közül is a legelterjedtebbek a hullámos papagájok. Ezek ugyanis aránylag kis testűek és többféle színben kaphatók ( zöld, a kék, a fehér és sárga). 

Általában meg lehet tanítani őket – türelmes munkával – „beszélni”. Ez főként attól függ, hogy a felmenők között volt-e beszélgetésre hajlamos egyed. 

Ha a madarak többen vannak, akkor nem, vagy igen ritkán tanulnak meg beszélni, elsősorban a hímek.

A farsangi ünnepek - Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartanak - jelmezes-álarcos felvonulást, ünneplést jelentenek. Már a XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.

Aranyér – ez bizony nem az igazi, hanem egy kellemetlen, fájdalmas betegség, mely sajnos sok embertársunkat kínoz.

Hogy ne legyünk „tulajdonosai” ennek a kellemetlenségnek, időben figyeljünk a helyes táplálkozásra. Fogyasszunk rostokban gazdag ételeket (barna kenyér, zöldség és gyümölcs, zeller, répa, gyümölcslé, befőtt)! Sportoljunk, mozogjunk annyit, amennyit csak tudunk. Fogyasszunk bőségesen folyadékot és ha hosszasabban kell állnunk, vagy ülnünk, változtassunk mozgással, esetleg tornagyakorlatokkal helyzetünkön.                       

Mit tehetünk, ha már kialakult betegségünk?

 

"Az egészséget az ember teremti és éli meg mindennapi élete díszletei között, ott, ahol tanul, dolgozik, játszik és szeret" (Ottawa Charta, 1986)

 

Megelőzhető-e csontritkulás? Egyértelmű válasz adható: Igen. Az elsődleges megelőzést már gyermekkorban kell elkezdeni, és ifjúkoron át, egész életen keresztül folytatni. Ekkor kellene megtanulniuk mindazt, amit az erős és tartós csontjaik kialakulásáért tenniük szükséges. Hogyan kerüljék el a csontritkulás kialakulását, amit talán szűkebb környezetükben, akár családjukban is, a nagyszülők esetében több esetben láthatnak, tapasztalhatnak?

Virágot adni és kapni sem egyszerû. Annak, aki küldi, vagy adja, illik néhány alapszabályt ismernie és betartania.

Ré fia

 

A professzor, akiért tanítványai tűzbe mentek volna, aki generációkat tanított meg a misztikus múlt tudományának szeretetére – eltávozott életének 71. évében, I. 30-án. Kákosy László akadémikus; a magyar és a nemzetközi egyiptológia egyik legjelesebb képviselője.

A washingtoni Kozmosz Klubból indult világhódító útra a tudomány piacosításának intézményes modellje: a National Geographic Society, 115 évvel ezelőtt, 1888. január 13-án.

Amikor a lovas kocsik megjelentek a kis épület előtt, melyben annak idején a tudósokat és értelmiségieket tömörítő Kozmosz Klub működött, 33 férfi érkezett az aznap esti találkozóra. Hatalmas mahagóni asztal körül gyülekeztek, hogy megvitassák egy "geográfiai tudás gyarapítását és terjesztését szervező társaság" megvalósíthatóságának ügyét. 

A megjelentek között geológusok, térképészek, katonatisztek, természettudósok, valamint tanárok, múzeumigazgatók, fontos ügyekért kiálló pénzügyi befektetők voltak. Mindnyájan egyet akartak: "többet tudni a világról, melyben éltek."

Mára - Mark Jenkins, a National Geographic Society történésze állítása szerint - a világ legnagyobb non-profit tudományos és ismeretterjesztő társaságává váltak.

                       

Az ereklyét a koronaőrség tagjai 1945 májusában a Salzburg melletti Mattseeben, egy tóparti, mocsaras részen rejtették el. Az őrök hamarosan amerikai fogságba estek, s a hosszas kihallgatások során végül elárulták a korona és a koronázási jelvények rejtekhelyét, így kerültek azok az amerikai hadsereg kezébe.

Az ereklyék visszaszolgáltatásáról 1977-ben kezdődtek meg az egyeztetések. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter 1978. január 6-án adta vissza ünnepélyes keretek között az Országgyűlés elnökének, s ily módon a magyar nemzetnek a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket Budapesten.

 

     Január 25-én kora reggel két elhízott hízó az Iskola udvarán bírósági ítélet nélkül, de eurokonform módon veszett el: por és golyó által. Persze, a lakoma előtt töméntelen munka várt a böllérek és böllérkedők sokaságára. A hó helyett szállingózó vendégek már csak azt látták, hogy a jókora üstök körüli gomolygó gőz időnként fakanalakkal, késekkel, merőkanalakkal felszerelt kötényes mesterszakácsokká tisztul. Közöttük Spéth Géza, aki, gondos polgármesterhez illőn, minden hasonló alkalomkor sajátosan fűszerezi a diósdi választópolgárok ételét. Politikai ízlésüktől függetlenül.

 

…és február 8-án megtalálták. Legalábbis azok, akik a Tájház pincéjében negyedik alkalommal megrendezett borversenyen jártak, mert Őigazsága megint a borban volt. Ám csak a borivók tízparancsolatának szigorú betartása esetén lehetett felgöngyölíteni:

1.       Bort sohase igyál éhgyomorra!

2.       Ivás előtt ne egyél édes ételeket!

3.       Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!

4.       Mindig megfontoltan, lassan idd!

5.       Apró kortyokban élvezd!

6.       A nemes fajtákat csak tisztán igyad!

7.       Tarts mértéket az ivásban!

8.       Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is!

9.       Szeresd, de légy erősebb a bornál!

10.   Gondolj arra, mennyi verejtékes munka van egy pohár borban!

Az „osztályharc” folytatódik?!

 

Sajnos… A karácsonyi hangulat elszállt. Amikor a helyi sajtóban ilyen sorokat olvasni: „Amit elértünk, nem szabad veszélyeztetni merő szocialista pártérdekből”, - „Megkezdte hát Érden is ámokfutását a szovjet típusú 21 tagú városi tanács”…- akkor azok a régi, „szép”, osztályharcos idők jutnak az eszembe, maikor Rákosi elvtárs és hasonszőrű szektás-dogmatikus-elvtársai ostorozták az osztályellenséget. Nem tehetek róla, de az én képzetemben a fenti idézetektől egy szektás-dogmatikus „politikus” kel életre, csak most nem bal, hanem – elnézést kérek mindazoktól, akiknek nem inge – a magát „polgári”-nak mondott oldal kissé bigott szárnyából.

Radikális költségcsökkentés a sportkiadások területén is

 

Százhalombatta 2003 évi kiadásait jelentősen csökkenteni kívánja az előző évekhez képest. Az önkormányzatnak törvényben előírt kötelessége szociális-, oktatási és egészségügyi intézményeinek működtetése, így kiadásait elsősorban az önként vállalt feladatainak, például a sportegyesületek támogatásának csökkentésével faraghatja le.

A ’80-as évek elején merült föl a város akkori vezetőinek az igénye, hogy a már meglévő férfikar mellett legyen női kara is a városnak. Meg is alakult a kórus néhány pedagógus taggal. Nehezen indult be a munka, de kisebb-nagyobb kihagyásokkal és váltakozó tagokkal folyamatosan működött. Nagyon furcsa volt, hogy egy ekkora településen nincs azonnal legalább harminc tagja a kórusnak. Ma sincs, csak huszonegy lelkes dalosunk, pedig 1984 óta már azonos kórusvezetővel, de ugyancsak váltakozó tagokkal, rendszeresen próbálunk, s nagyon sok szép szereplés van már mögöttünk, országos és városi szinten is. Tagjaink vegyes foglalkozásúak, az élet minden területén dolgoznak, egyben viszont mind megegyeznek: lelkesek, szeretnek énekelni. Annak ellenére, hogy képességeik is igen változóak, kitartóak, tanulni akarnak, szeretik a közös éneklést. Megnyerő, vidám, rendkívüli baráti társasággá kovácsolódtunk. Büszkén említhetjük, hogy kórusunknak már van CD és magnókazettás felvétele is. Csak kevesen vagyunk, s így túlzottan nagy feladat hárul minden egyes tagunkra.

Óriási felzúdulást keltett az a közoktatási tervezet, mely szerint alsó tagozatban ne legyen házi feladat hétvégeken és ünnepnapokon, és ne lehessen buktatni a 4. év végéig.

Azzal valószínűleg a legtöbb szülő egyetért, hogy jó a szándék, amely korlátozni kívánja a hagyományos iskola ezen eszközeinek alkalmazását. Ráadásul ez nem vadonatúj, provokatív csodaötlet, hanem az európai- és hazai pedagógiai progressziónak minimum egy évszázados tapasztalatát és a nevelés-oktatásról kialakított képét tükrözi vissza.

Az oktatási kormányzat nem tekinti egészséges folyamatnak, hogy a tanulók pszichikus-mentális fejlődésüket veszélyeztetve túl sokat görnyednek a könyvek felett. Mint szülők, ehelyett mi is azt szeretnénk, bárcsak többet játszhatnának, kerékpározhatnának, barkácsolhatnának, vagy csak Internetezhetnének, beszélgethetnének velünk és kortársaikkal. Azaz: tanulhatnának! Mert kéremszépen, mindez tanulás. A gyerekkor pótolhatatlan. A serdülőkor, az ifjúkor éveiben olyan tapasztalásokat jelentő tevékenységek ezek, amit nemcsak a józan ész tart fontosnak. A túlterhelést csökkenteni kellene, az áltanulás helyett valódi tanulásnak kellene bekövetkeznie.

Az osztályozás kiváltása már jelenleg is működik néhány iskola pedagógiai programjában, sikerrel! Ezekben a tanintézményekben a szöveges értékelés nem rangsorba állítja a tanulókat, hanem a pedagógus, a gyermek és a szülő közös munkájaként kezeli a tanulási folyamatot. Az alapképzés első négy évét egységesen nevelési-oktatási folyamatnak kellene felfogni. Ugye senki se gondolja komolyan, hogy a buktatás hatékony pedagógiai eljárás? Az a tömegiskola tekinti nélkülözhetetlennek ezt a szankciót, melynek eszköztára, logikája nem a fejlesztés, hanem a társadalmi szelekció feladatához illeszkedik. Mindig voltak és lesznek olyan kiváló pedagógusok, akik megpróbálták esélyegyenlőséget teremteni a tanulók körében. Természetesen nem tagadható az sem, hogy vannak olyan esetek, amikor a tanulói kudarcnak az éretlenség az oka. A tanuló egy újabb év alatt hozzáérik a feladatokhoz – de ha ezt osztályismétléssel éri el -, emellett le kell küzdenie a kitaszítottság traumáját, ami egy életen át elkíséri.

Senki nem állíthatja azt, hogy ez a humanista beállítottságú törvényjavaslat önmagában megoldja az oktatás előtt tornyosuló problémákat. Túlterhelés ide, túlterhelés oda, mindenki azt várja el a fiataloktól, hogy jólképzettek, műveltek, az újdonságokat felfedező örök tanulók legyenek! Hiszen nem lehet tagadni, hogy az érvényesüléshez egyre többet kell tudni, de még a boldogsághoz is. A tudatlan ember az igazi alattvaló-, az igazi kizsákmányolt jelölt, az utcai, focipályai hőbörgéseknek meghódítható, egysíkú ember. Nem a művelt ifjúságról alkotott eszmény alakult át, hanem a műveltség tartalmáról és „üzemmódjáról” való felfogásunk.

Nem az a baj, hogy sokat tanulnak a gyerekek az iskolában, hanem az, hogy sok feleslegeset. Nem is csak az, hogy túlzott a terhelésük, hanem az, hogy ezek egy része hiábavaló teher. Újra kellene gondolni, mit is értünk jó iskolán. Az átlagos normává emelő felfogás helyett, differenciált, egyéni bánásmódot követő, a szelekciós funkció helyett, fejlesztési feladatokra összpontosító iskolák kellenének! A buktatás, a kizárólagos teljesítmény-orientáltság mellet kiállni nem más, mint szembefordulni gyermekeink érdekeivel.

Jehoda Edit

 A Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgató főorvosa, a Diósdi Önkormányzat Képviselőtestület Egészségügyi Bizottságának Elnöke, Kiváló Munkáért miniszteri Kitüntetés, Batthyány – Strattmann díj, Széchenyi díj tulajdonosa, 2003. január 20–án, 53 éves korában, alkotóerejének teljében, fiatalon elhunyt.

- Ön annak a fiatal generációnak a tagja, amelyik nagyon ambiciózusan vetette bele magát a politikába. Mi inspirálta?

 

- Az én korosztályom már a Kádár-rendszer kimúlását követően szocializálódott. A rendszerváltás időszakában váltunk nyüzsgő és forrófejű kamaszokká, s eszméltünk rá a történelemkönyvek hazugságaira a forradalminak megélt események sodrában. Tizenöt évesen kezdtem el politizálni Baján, a szülővárosomban. Szorgalmasan jártam a tüntetésekre és az alakuló pártok gyűléseire. Magával ragadott 1989 varázsa. Nosztalgikus érzés fog el ma is, ha visszagondolok arra a korra, amikor először lázadtunk fel a rendszer, az iskola, a szülők, s a világ ellen. Elsőéves gimnazistaként az összes újonnan alakuló párt jelvényét kitűztem a farmerdzsekimre. Rajongtam az ellenzéki politikusokért. Szüleimet az SZDSZ-re küldtem el szavazni, mert ez tűnt igazi ellenpontnak azzal a hamis világgal szemben, amelyben felnőttem. Az 1990-es választásokat követően azonban elbizonytalanodtam, nem értettem az új törésvonalak lényegét, s a korábban egységesnek hitt ellenzék felbomlásának okát. Naívan nagykoalíció után kiáltottam. Lassan az MDF felé fordultam, mert vonzott Antall történelmi távlatokba helyezkedő, stratégiai gondolkodása. A taxisblokádig drukkoltam az új kormánynak. Utána megváltozott bennem minden. Szinte gyermeki fővel még nem fogtam fel a kibontakozó kultúrharc értelmét, s taszítani kezdett az újkori konzervativizmus gőgje. Sokáig meg voltam győződve róla, hogy 1994-ben az SZDSZ és a Fidesz szabadelvű koalíciója veszi majd át az ország vezetését. Időközben diákpolitikus és újságíró lettem. Tóksókat és tévéműsorokat vezettem, diákönkormányzatokban dolgoztam. Tudatosan készültem a politikusi pályára, bár egy időben majdnem végleg lépre mentem a média hívó szavának. Tudtam, hogy úgy kell élnem a fiatal éveimet, hogy idős koromra kifogyhatatlan anekdotakinccsel rendelkezzem. Villon-t, Byron-t, majd Ady-t, s József Attilát olvastam és citáltam, s válogatás nélkül bújtam a politikai lapokat és könyveket. Egyetemi éveim alatt azután megszerveztem, s vezetni kezdtem egy közéleti talk show-t, amelyen keresztül személyesen megismerhettem szinte a teljes politikai elitet: Orbántól, Petőn és Békesin át egészen Csurkáig. Az SZDSZ közelébe Wekler Ferenc országgyűlési alelnök kabinetfőnökeként kerültem 1999-ben. Némi ügyvédi irodai munka után Demszky Gábor elnöksége alatt a pártapparátus igazgatójaként tértem vissza a liberálisokhoz. Részt vettem az Újgeneráció, a NetPárt és a Zöld Tagozat megalakításában. 2001 őszén döntöttem úgy, hogy még mélyebben megmerítkezem a politikában azzal, hogy országgyűlési képviselőjelöltséget vállalok, s beszállok az ifjúsági szervezet irányításába Gusztos Péter mellett. Végül is az olyan politikusok miatt köteleztem el magam végleg a liberális párt mellett, mint Göncz Árpád, Fodor Gábor és Kuncze Gábor.

Székely mulatság február első hétvégéjén

 

Érden nem lehet panasz a báli hangulatra. Február minden hétvégéjén valamilyen mulatságtól hangos a város, de a legtöbb bál csak néhány éves múltra tekint vissza. Nem így a székely bál, hiszen azt huszonnegyedik alkalommal rendezték meg a Városi Művelődési Központban február 1-jén. A város legrégebbi bálján a szokásos jó hangulat fogadott. Mint Kóka Rozáliától, a Bukovinai Székely Népdalkör vezetőjétől, a bál szervezőjétől megtudtuk, mindig teltházas rendezvényt tartanak, s egyre több a fiatal a bálozók között.

-         Az érdi székely közösség nagyon összetartó, s ez leginkább itt a bálokon nyilvánul meg- meséli Kóka Rozália.- A mulatság hajnalig szokott tartani, van, hogy reggel 6-kor, 8-kor kísérem ki az utolsó vendéget. A jó hangulathoz hozzá tartozik, hogy évek óta a bonyhádi Illés Anti és zenekara szolgáltatja a talpalávalót, akik igazán értenek a hangulatteremtéshez.

Körbenézve, valóban nagyon sok a fiatal, vannak olyan huszonévesek is, akik már gyerekkoruktól kezdve eljárnak a székely-bálba. Akkor még szüleikkel, mostanában pedig barátaikkal, gyerekeikkel. A bál háziasszonya szerint ezek a rendezvények igazán fontosak a közösségi kapcsolatok építésében. Bár általában a megszokott családok, baráti társaságok jönnek el, évről évre feltűnnek új bálozók is.

-         Ma már nemcsak a székely közösség tagjai látogatnak el rendezvényünkre - folytatja Kóka Rozália - hanem feltűnnek azok az érdeklődők is, akik megszerették báljainkat és bár nem született székelyek, vagy leszármazottak, de szívesen szórakoznak nálunk.

A bálról természetesen nem hiányozhattak a Bukovinai Székely Népdalkör tagjai sem, a hagyományos népviseletben. Sőt, szinte minden évben külföldről is vannak vendégek. Szabó Margit egyenesen Los Angelesből érkezett a bálra, és rögtön felpróbálta a népviseletet.

-         Harminc éve élek Los Angelesben, de a szüleim érdiek - mondja.- Mindig is el akartam jönni a bálba, hiszen hallottam a barátok, ismerősök beszámolóját, hogy mennyire jó, de most jutottam el először ide. Nagyon jó a hangulat és örülök, hogy ennyi ismerőssel találkoztam. Az én kérésem volt, hogy felpróbálhassam a népviseletet, így közelebb érzem magam a gyökereimhez. Amerikában bár vannak székely, magyar kolóniák, mégis leginkább a templomok tartanak össze minket.

A hangulatra tehát idén sem lehetett panasz. A huszonnegyedik székely bál utolsó vendégei reggel 6 órakor hagyták el a Művelődési Házat.

Lékó Flóra

 

 

Mi újság?                                                  4
Ahány ház, annyi szokás            6

Megkezdődött a báli szezon                    8

Beszélgetés Csőzik Lászlóval                10

Dr. Dizseri Tamás emlékére                   12

Elmaradt interjú                                      13

Tisztelt Egybegyűltek!                            14

Jegyzet                                                    14

Bukni, vagy nem bukni?                         14

Hívjuk, várjuk a társakat!                        15

Mi lesz a százhalombattai sporttal?         16

BoRosta                                                   18

Nehéz testi kísértés                                 18

Zrínyi és Széchenyi – viaszból                19

Ingatlanpiac                                             20

A történelmi kérdés                                 22

Rövidek                                                   23

Tetszik – nem tetszik                              24

Rendőrségi hírek                                    25

Ré fia                                                      27

Virágot a virágnak                                 29

Néma járvány II.                                    30

A kellemetlen „gazdagság”                   31

A piac februárban                                  32

Gyógyító növények I.                            32

Keresztrejtvény                                      33

Farsang és Gergelyjárás                        33

Az elveszített ártatlanság kora              34

Hullámos kedvenc: A papagáj              35

Keresztrejtvény                                     36

A tél virágai: Kamélia                          36

Horoszkóp                                             37

Sport: Boniek, a kozmopolita               38

 

 

Remélem, soraim jó egészségben találják Önöket – édesanyám legalábbis így tanított annakidején, hogy egy levelet így kell elkezdeni. 

Valóban fontos a jó egészség, hiszen ebben az évszakban sokan kapnak el különféle vírusos nyavalyákat, tüsszögnek, köhögnek, krákognak. Ha hideg van azért, ha enyhe az idő – akkor meg pláne.

Hát most, amikor e sorokat írom, igencsak hideg van. Meg február. Amikor az ember már egyre türelmetlenebb tavaszváró. Nem hópihéket szeretnénk látni, hanem rügyező fácskákat, melengető napsugarat érezni.

Még jó, hogy van ez a bolondos kis ünnep: Valentin-nap. Annyiféle monda kering Valentinről, senki sem tudja, mi az igaz… De nem is ez a fontos. Hanem a jókedv, a szeretet, a szerelem. Egy kis tavaszi előzetes.

Várjuk a tavaszt – reméljük, békét is hoz magával.

 

Gubás M. Ibolya