- Nagyot változott Önnel a világ az olimpia óta?

- Természetesen igen. Volt öt hét pihenőm, amikor csak különböző show-műsorokba, élménybeszámolókra jártam. Az is nagy változás, hogy most már megismernek az utcán bárhová is megyek, szóval ég és föld a különbség a népszerűség tekintetében. Egyébként kicsit már vártam is, hogy újra elkezdjünk dolgozni.  Most Hódmezővásárhelyen edzőtáborozunk, és nagy könnyebbség napi 16 km leúszása után, hogy csak reggel hétkor kell kelni a korábban szokásos hajnali öt helyett.

- Azt jól tudom, hogy négy éves kora óta úszik?

- Igen, akkor tanultam meg úszni a Darnyi Tamás Sport Clubban. Egyébként gyerekkoromban nem szerettem az úszást: amikor öt évesen mentem az uszodába, még sírtam is, mert nem vonzott az a közeg. Hat évesen abba is akartam hagyni, de az akkori edzőm, Perjámosi Kata látott bennem fantáziát, azt mondta, hogy tehetséges vagyok és sportoljak tovább. Végül is lenn maradtam az uszodában és innen kezdődött a pályafutásom.

- Akkor mondhatom azt, hogy ez az olimpiai ezüstérem közel tíz év munkája.

- Az igazság az, hogy a komoly munkát 9-10 esztendős koromban kezdtem el, amikor a Jövő SC-be kerültem Széles Sándorhoz, Kovácshegyi Ferenchez és Virth Balázshoz. Öt-hat éve dolgozom együtt ezzel az edzői trióval és akkor határoztuk el, hogy 2004-ben az olimpián,  Athénban szeretnék rajtkőre lépni és valami szépet produkálni. Azt hiszem, ez sikerült is.

Alc.) Három edző…

- Miért van három edzője?

- Tudom, hogy ez szokatlannak tűnik, pedig például a kétszeres olimpiai bajnok Kitadzsimával kilenc tréner is foglalkozik. Vagyis az én három edzőm egyáltalán nem sok. Széles Sándor az úszóedzőm, Kovácshegyi Ferenc a szárazföldi edzőm, Virth Balázs pedig a segédedző, aki a vízparton és a tornateremban is besegít.

- Bár az olimpia előtt csak 14. volt a világranglistán, amikor a legjobb idővel került a fináléba, megfordult a fejében, hogy dobogós lehet?

- Az olimpiát megelőzően a reális célom a döntőbe kerülés volt. De még a finálé előtt közvetlenül sem gondoltam, hogy érmes lehetek, hiszen a mezőnyben ott volt a világbajnok Kitadzsima, az Európa-bajnok Bossini vagy például a világcsúcstartó Hansen.

Először 100 méternél éreztem, hogy van bennem erő, és akár a dobogón is végezhetek, pedig még akkor is csak a hetedik helyen fordultam. A döntő után egyébként Széles Sándor azt mondta, hogy ő titokban érmet várt tőlem, csak azért nem beszélt erről, hogy ne rakjon rám nagy lelki terhet. Hál’ istennek szerencsém is volt, hiszen egy jó benyúlással, hét századdal előztem meg Hansent, és lettem második. Amúgy 150 méternél éreztem, hogy eljött a holtpont, kezdtem úgymond savasodni, fájt mindenem, szúrt az oldalam; de tudtam, már csak 50 méter van hátra és ezért dolgoztam sok-sok éve, úgyhogy beleadtam mindent, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból.

alc) Jótékony babona

- A vastag téli kesztyű megmarad örök kabalának?

- Igen, már négy-öt éve ragaszkodom ehhez a ruhadarabhoz. Egyszer a szekrényben találtam, és mivel Széchy Tamás bácsi azt mesélte, hogy Darnyi Puci, Rózsa Norbi és Czene Attila is kesztyűben ment ki az olimpiai döntőre, én pedig rájuk akartam hasonlítani, így felhúztam a kesztyűt. Titkon reméltem, hogy én is jól fogok úszni. Minden versenyzőnek vannak babonái. Nekem még az is kabalám, hogy a döntő előtt Dopemant hallgatok.

- Sokan talán nem is tudják, hogy Önnek van egy öccse is, a 13 esztendős Gergely, aki már néhány korosztályos csúcsát megdöntötte. Lehet, hogy négy-öt év múlva a Gyurta-testvérek „riogatják” az egész világot?

- Nemcsak az én, de más korábbi nagy úszó korosztályos rekordjait is döntögeti Gergő. De ennyire ne szaladjunk előre! Remélem, hogy egyszer majd ő is nagyon jó úszó lesz. A szakemberek azt mondják, hogy ő most a legnagyobb tehetség a Jövő SC-ben.

Gergő egyébként nagyon örült az olimpiai ezüstérmemnek, de hozzátette, hogy egyszer majd túl akar engem szárnyalni. Persze az lenne az igazán nagy boldogság mindkettőnknek, ha valamikor egy olimpián mindketten egy futamban úsznánk, egymással versenyeznénk.

Alc.) Mágikus biztatás

- Széchy Tamás – amikor még köztünk volt – azt nyilatkozta Önről, hogy egyenes és tiszta jellem, nagy versenyzői tehetség. Mit lehet ehhez hozzátenni?

- Nekem Tamás bácsi olyan volt, mintha a második apám lenne. Rengeteg szakmai tanácsot kaptam tőle, minden verseny után beszéltünk, és ő volt az egyetlen, aki az olimpia előtt azt mondta nekem, hogy Danikám dobogós helyen végzel. Én ezt akkor nem hittem el neki, de igaza lett. Az ő megérzései soha nem csaltak. Nagyon sajnálom, hogy már nincs közöttünk, hogy már nem tudok vele beszélni.

- Jövőre a montreali világbajnokságon 100 és 200 méter mellen indul, de hallani azt is, hogy a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon 200 vegyesen is rajtkőre áll. Ez igaz?

- Még nem kvalifikáltam magam egyetlen számban sem a jövő évi vb-re. De való igaz, 100 és 200 méter mellen szeretnék indulni.

A 2006-os budapesti kontinensviadal még nagyon messze van, azonban ha minden a tervek szerint alakul és fejlődik a hátúszásom, akkor kipróbálhatom magam 200 méter vegyesen is. Bár abban a számban is szintet kell úszni és be is kell verekednem magam a válogatott keretbe. Szóval megint csak azt tudom mondani, hogy ne szaladjunk annyira előre!

Alc.) Csábos bőrlabda

- Tudom, hogy nagyon szereti az argentin labdarúgó-válogatottat meg az AS Rómát, a játékosok közül pedig Saviola és Totti a kedvence. Mondja, hogyha nem úszó lett volna, akkor most futballozna?

- Szó mi szó, fanatikus futballrajongó vagyok. Amikor foci van a tévében és az időm engedi, biztosan megnézem. Valóban szeretem az argentin futballt és az AS Rómát és elárulom, a Barcelonának is szurkolok. Azt nem tudom megmondani, ha nem úsznék, most mi volna, mi töltené ki az életemet. Lehet, hogy fociznék.

- Ha négy vagy nyolc év múlva beszélgetnénk, mivel, milyen eredménnyel lenne elégedett?

- Ezen még nem gondolkoztam… Akkor leszek elégedett, ha majd mindent sikerül kihozni magamból, amire képes vagyok. Persze, mint minden versenyzőnek, nekem is az a célom, hogy egyszer majd nekem játsszák a nemzeti himnuszt.

Kalapos Mihály