„A 2003-as esztendő kettős évforduló a Teleki Sámuel Általános Iskola életében, hisz 70 évvel ezelőtt kezdődött meg a tanítás Parkvárosban, és 10 évvel ezelőtt vettük fel a nagy Afrika-kutató, Teleki Sámuel nevét… (…) 70 év emlékeit idézik fel az öreg iskola volt és jelenlegi diákjai, tanárai és a szülők”- írja Varga Jánosné igazgatónő előszavában.
Az iskolai kiadvány rendhagyó történet.
Rendhagyó, mert nem patinás, nagyhírű „alma mater” sok éves munkáját tárja fel, ahová jobb módú szülők járatták gyermekeiket. A tanulók: munkások, kőművesek, napszámosok fiai, lányai voltak. Rendhagyó azért is, mert az iskola belső életét, a pedagógusok törekvéseit nem statisztikákból, adatokból ismerhetjük meg, hanem vallomások, interjúk tükrében.
Hosszú volt az út, amely a hajdani istállóból átalakított házból a mai modern oktatás intézmény kialakulásáig vezetett. Az iskolaalapítás a semmiből – a teremtés csodája volt. Szőts Gergely lelkes néptanító kezdeményezte az iskola beindítását, mely 1933. április 5-én két tanteremmel, két pedagógussal és negyven tanulóval kezdte meg működését. A tanulók létszámával párhuzamosan nőtt a tanárok létszáma is. A tantestület tagjai kezdettől fogva hivatásukat szerető pedagógusok voltak; különböző tulajdonságokkal rendelkeztek, de megegyeztek abban, hogy életüket szívvel-lélekkel a gyerekek nevelésének szentelték.
Az 1963-as tanévtől nyugdíjazásomig én is tagja lehettem a kollektívának, melyet nem az örökké füstölgő vaskályha melege, hanem a közös felelősségtudat hevített. Összetartó baráti tantestület volt a miénk, megosztottuk egymással nemcsak tízórainkat, hanem örömünket, bánatunkat is. Második otthonunkká vált a tanári szoba, ahová tanulóink is betérhettek gondjaikkal. Bizonyára nem véletlen, hogy közülük 25-30-an választották a pedagógus pályát; az intézmény igazgatónőjén, Varga Jánosnén kívül, Balogh Éva és helyettese Patkóné Séra Ilona, valamint még nyolcan tanítanak hajdani iskolájukban. Átörökítik azt a szellemet, melyet tanulóként is megtapasztaltak. A küzdelmes évek, a bajok ellenére optimista volt a hangulat, vidámság, humor éltette és élteti a parkvárosi testület és a mai Teleki pedagógusait. Ezt tükrözi a könyv hangvétele is.
A szerkesztők: Frank Lászlóné, Kiss Lajosné, Kubassek Jánosné, Rábainé Radó Katalin, Somogyi Anita, Varga Jánosné és Varga Józsefné alapos munkát végeztek. Hangyaszorgalommal gyűjtötték össze a múlt szórványos emlékeit, hogy hű képet mutassanak be az eltelt évek történéseiről. Az ízléses fedőlap Pupos Miklós művésztanár munkája. Ő készítette el Teleki Sámuel mellszobrát és a Teleki jelvényt is.
Dr. Kerékgyártó Imréné
