Emlékezetes, hogy tizenkét kőműves hiába rakosgatta újra meg újra Déva várának falait, estére azok minduntalan leomlottak, mígnem egy akkor forradalmi újdonságnak számító adalékot kevertek a kötőanyaghoz: az embert.
Kicsivel később, ez év októberében tizenkét amatőr fotós, akik képeikkel a diósdi közönség elé léptek a Közösségi Házban rendezett kiállításon, lényegében valami hasonló, bár szakmájukban magától értetődő dologgal rukkoltak elő: saját személyiségük, egyéni látásmódjuk volt a gomb minden exponáláshoz.
A társaság Kőműves Kelemen nélkül sem bizonyult tartalékosnak: Ambruzs Péter, Bana Péter, Berzeviczy Zsuzsa, Dencsi Dezső, Halácsy Viktor, Kőhidi Tamás, Kulcsár Dávid, Méry Ildikó, Petz Júlia, Rév László Zoltán, Szabó Bence és Szelepcsényi Ferenc.
Az egész rendezvényen egyedül a megnyitó beszéd volt profi, hiszen Galovtsik Gábor professzionális sajtófotós szájából hangzott el, de bízvást állítható, hogy a bemutatott képek színvonala erős rokonságot mutatott Galovtsik státuszával.
A szervező-ötletgazda, egyszersmind az egyik kiállító, az Eötvös József Általános Iskola igazgatóhelyettese, Kőhidi Tamás tájékoztatott a részletekről.
Beszámolójából kiderült, hogy létezik egy ’Fotózz.hu’ nevű honlap, ahova bármelyik lelkes, elhivatottságot érző fotós elküldheti zsengéit - a világra vetett csodálkozó pillantásait. Így ismertségre tehet szert, másrészt szakmai tanácsokat kaphat művészi kiteljesedéséhez.
Kőhidi Tamás például, február óta bővítgeti a honlap választékát, ám már gyermekkorától követi amatőrfotós édesapja példáját, örökös mozdulatlanságra kárhoztatva az élet megannyi menekülni próbáló szeletét. Az utóbbi időben, a természetben folytat paparazzi életmódot, hogy bemutassa a növények, rovarok botrányoktól mentes magánéletét. Egyik képén például két olyan pillangó önfeledt nászát láttatta, amelyek valószínűleg törvényesen éltek együtt, ezért vállalhatták erkölcsi aggályok nélkül a nyilvánosságot. Tamás osztatlan sikert aratott pikáns kis turbékolásuk kiteregetésével.
Ami azt illeti, a többi résztvevő is látványos, kifejező, néhol a drámaiságot sem nélkülöző anyagot mutatott be a legkülönbözőbb témakörökben és technikákkal. Elgondolkoztatták, gyönyörködtették a látogatókat. Aligha lehet tehát véletlen, hogy a falak egyik estére sem omlottak össze: nyilván azért, mert nagyon bírták a rájuk erősített alkotásokat!
Székelyhidi Attila
