A karácsony a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Jézus születésnapja egyben a szeretet, békesség, család ünnepe, amelynek megemlékezéséről már a IV. századból jegyezték fel az első adatokat.

A karácsonyi hiedelmek, szokások merítettek a keresztény liturgiából, misztikából, de sok, a kereszténység előtti, téli napfordulóhoz és pogány napimádathoz fűződő képzetet őriztek meg.

December 4-án, Borbála napján cseresznye gallyat tettek vízbe és ha kivirágzott a Borbála-ág, a családban élő eladó lány párra lelt. 

Luca napjához is sok hiedelem és népszokás kötődik. Ha ettől a naptól faragott lucaszéket elvitték az éjféli misére, ráállva megláthatták a boszorkányokat. Ennél is fontosabb volt, hogy az eladó lányok Luca napján 12 cédulára felírtak 12 férfinevet, a párnájuk alá rejtették és minden este elolvasatlanul elégettek egyet. A hiedelem szerint a 12. napon megmaradt név lesz a jövendőbelijük.

November, december, január eleje az udvarlás fő időszaka. Sok jeles nap követte egymást, ilyenkor kevesebb volt a munka, több idő jutott az ünneplésre, mulatozásra. Ki hinné, hogy a fenyőillat, gyertyafény, szaloncukor, üvegdíszek, ajándékok, melyek nélkül elképzelhetetlen ma már a Karácsony, hazánkban csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza. Igaz, Bácskában már a karácsonyfa elterjedése előtt díszítettek az ünnepre termőágat, az asztalra tett, vagy mennyezetre függesztett aranyozott dióval, almával. A papírcsíkokkal díszített boróka, kökény vagy száraz ág, a téli napforduló idején a termékenységet jelképezte.

Dédszüleink, nagyszüleink sokat meséltek a régi szokásokról. Karácsony böjtjén a falusiak gondosan kitakarították a házat, az udvart, a jószág helyét, sütöttek, főztek, majd a jeles nap eljöttével előkészítették a karácsonyi asztalt. Az asztalra más alkalommal nem használt abrosz került, melyre Luca napján csíráztatott búzát tettek, hogy a következő évben jó termés legyen. Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, amit Karácsony után kitettek az állatok alá az istállóba, hogy a jószág egész évben egészséges legyen. A földre szórt szalma a betlehemi istállót is jelképezte, a házat maglátogató Kis Jézus fekhelyének is szánták. A katolikusoknál hamvazószerda és nagypéntek között a legszigorúbb a böjt.

Az elfogyasztott ételek szinte mindegyikéhez hiedelem vagy mágikus cselekedet fűződött: mézet, almát, fokhagymát azért ettek, hogy szépek és egészségesek legyenek jövőre. A Karácsonykor fogyasztott bab, lencse, sült tök és hal az újév

pénzbőségét volt hivatva biztosítani. A diót betegség és haláljóslásra, a mákos tésztát szerelmi jóslásra használtak. A gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben, mert akkor jövőre a kotlósai nem ülnek meg a tojásaikon.

A református családok nem böjtöltek. A szokásos ünnepi ételeiket tálalták fel Karácsony este: töltött káposztát, sültkolbászt, diós- mákos kalácsot. Itt a vacsora végeztével az ételmaradékot éjjelre az asztalon hagyták, hogy az angyalok ehessenek belőle. A megmaradt morzsát sem dobták ki, hanem az állat gyógyítására használták a következő évben, vagy a gyümölcsfák tövébe szórták a jó termés érdekében. Délután, majd a vacsora és az éjféli mise közötti órákban sok helyen megjelentek a kántáló fiúk, férfiak. Karácsonyi énekeket énekeltek, jókívánságaikat tolmácsolták a háziaknak, amiért ételt, italt, pénzt kaptak. Sok helyütt a betlehemesek is ekkor jártak házról-házra, előadva József és Mária szálláskeresését, az angyal és a pásztorok találkozását, a Három királyok köszöntését. A mise után a családok asztalhoz ültek és a gazda köszöntőt mondott: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus… Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok éteknek, több jóval, kevesebb búval mulathassunk Krisztus Urunk születésnapján. Adjon az Isten a gazdának bort, búzát, a gazda asszonynak tyúkot, ludat. A lánynak egy szép mátkát, a legénynek azon szerént. Országunkba csendes békességet, holtunk után örök üdvösséget. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.” (Tátrai Zsuzsa gyűjtése 1985)

December 25-e az otthon, a család ünnepe. Ezeken a napokon sok helyen előre elkészítették az ételeket, befűtötték a kemencét és csak templomba mentek. Tilos volt a kölcsönkérés, kölcsönadás, mert az kivinné a házból a szerencsét. A vendégjárás Karácsony másnapján kezdődött, akkor rendeztek karácsonyi bálokat is. A dunántúli falvakban regösök járták csörgős bottal a házakat és jókívánságaik mellett összepárosították a fiatalokat.

A néphit szerint, ami az év első napján történt, az év során megismétlődik. Ezért fontos, hogy ez a nap bőségben és jó hangulatban teljék. A zsebbe aprópénz, az asztalra rizs és lencse került, így egész évben búcsút mondhattak a szegénységnek. Aki „aranyos vízben”, azaz hideg kútvízben megmosdott, egész évben egészséges maradt.

Megjósolták az év első napján az egész éves időjárást, 12 gerezdre vágott hagyma és só segítségével. Férj-jóslás: a hagyományos újévi kocsonya elfogyasztása után az eladó lányok választottak maguknak egy-egy csontot, kivitték az udvarra és lesték, hogy kiét kapta el először a kutya. Akiét először, az ment először férjhez.

A népi hiedelmekből néhány a mai napig is él és színesebbé teszi életünket.         

-jehoda-