New York esélyeit nemcsak a 2001. szeptemberi terrortámadás csökkentette, hanem az is, hogy az Egyesült Államok (Atlanta) nem is olyan rég, 1996-ban már rendezhetett nyári játékokat. De a NOB szemlebizottsága annak sem örült, hogy az USA Olimpiai Bizottságának marketingterve nem volt összhangban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság irányelveivel, hogy néhány versenyhelyszínt nehezen lehetett volna megközelíteni, és hogy a sportolók a megnyitó előtt a Broadwayen vonultak volna fel. Az pedig már New York külön pechje, hogy a város felett nyaranta nagy az ózonkoncentráció. Moszkva sem bővelkedett az előnyökben, amikor arról akarta meggyőzni a NOB tagokat, hogy övék lenne a legideálisabb helyszín. Az biztos, hogy az olimpiai rendezés felgyorsította volna az elmaradt területek gazdasági fellendülését, és az 1980-as csonka játékok negatív érzése után egy „Új Oroszország” kép alakulhatott volna ki. Ez a pályázat volt a leghiányosabb: néhány versenyhelyszín, az olimpiai falu és a sajtóközpont építési terve is hiányzott. De a légszennyezés mértéke sem a pozitívumokhoz soroltattak. Madrid esélyeit ugyancsak egy nem túl régen, egyébként jól megrendezett olimpia, az 1992-es barcelonai csökkentette. A spanyol főváros volt egyébként az a pályázó, ahol az emberek, az ott élők a leginkább támogatták a rendezés gondolatát. Tessék csak elképzelni, a lakosság 85%-a volt olimpia-párti! Azt is a hispánok erényei közé lehetett sorolni, hogy a létesítmények 83%-a már elkészült vagy építés alatt áll, függetlenül a játékoktól. Nem véletlenül szólt úgy a mottójuk, hogy „Készen állunk”. A megfelelő levegőminőség, a kiváló városi metróközlekedés ellenére azért talált a szigorú szemlebizottság hiányosságokat, hátrányokat az ő pályázatukban is: az olimpiai falu közelében nagy a forgalom és zajártalom, a média munkatársainak túl hosszú utat kell megtenni a szállásuktól a sajtóközpontig. Bár London és Párizs korábban már kétszer is házigazdája lehetett nyári játékoknak, mégis mindkettő eséllyel pályázott. Az 1900-as és 1924-es párizsi, valamint az 1908-as és 1948-as londoni olimpia már olyan régen volt, hogy ennek hátrányait egyik város sem érzékelhette. Ráadásul mindkét pályázat részletes, kidolgozott terveket mutatott fel.

            Július 6-án mind az öt város kapott még egy utolsó lehetőséget, hogy egy órán át lenyűgözze a döntéshozókat. Sikerült! Egyébként, hogy mennyire nem bízott az orosz, illetve az amerikai elnök Moszkva, illetve New York esélyeiben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sem Vlagyimir Putyin, sem George W. Bush nem tisztelte meg jelenlétével a szingapúri NOB ülést. Mindketten csak videóüzenetben korteskedtek városuk győzelméért. Nem így Jacques Chirac francia államfő, aki még az egyórás prezentáción is részt vett, és csak utána indult a skóciai Gleneaglesbe, a G8-csúcstalálkozóra. A franciák „csapatában” részt vett a világhírű rendező, Luc Besson is, aki egy kisfilmmel készült az alkalomra a „Játékok szeretete” mottóval. Párizs, New York és Moszkva után London mutatta be pályázatát. Jelen volt Anna hercegnő, aki felolvasta II. Erzsébet királynő üzenetét, a legnagyobb hatást mégis Sebastian Coe, a kétszeres olimpiai bajnok atléta tehette a szavazásra-jogosultakra. Coe ugyanis arról beszélt, hogy itt most nemcsak az a tét, hogy melyik város rendez 2012-ben olimpiát, hanem elsősorban az, hogy melyik hirdeti hatékonyabban az öt karika eszmeiségét, melyik képes olyan játékokat rendezni, amelynek láttán az „elkószáló” fiatalság visszatér a sporthoz. Nem mellesleg egy kisfilm arról szólt, hogy miként lesz egy utcagyerekből olimpiai bajnok. De vajon így gondolják ezt a Temze partján is, hogy ők felelnek meg leginkább a célnak? New York után ugyanis Londonban támogatták legkevesebben (68%) az olimpiai rendezés gondolatát. Tony Blair miniszterelnök egyébként az utolsó pillanatig kampányolt a távol-keleti városállamban, de a prezentáción – Chirac-kal ellentétben – nem volt jelen, ő is videófelvételről beszélt. Hiába, mégiscsak ő a gazdasági hatalmak csúcstalálkozójának házigazdája. Madrid maradt utolsónak. János Károly király hitvese, Zsófia hercegnő franciául, németül, görögül, olaszul is próbálta meggyőzni a NOB tagokat – mindhiába.

            Magyar idő szerint dél, azaz 12 óra után nemsokkal kezdődött a szavazási procedúra. A szabályok értelmében az a győztes, aki abszolút többséget (50%+1 fő) kap, illetve a legkevesebb támogatással rendelkező város mindig kiesik. Ahogyan azt várni lehetett, négy fordulóban dőlt el, hogy ki rendezze a 2012-es ötkarikás játékokat. Az első körben búcsúzott Moszkva (Leonyid Mirosnyicsenko, a szervezőbizottság főtitkára azonnal bejelentette, hogy legközelebb is pályázni fognak), majd New York, a harmadik fordulóban pedig Madrid. Érdekesség, hogy a második körben még a spanyol főváros vezet Londonnal és Párizzsal szemben 32: 27: 25 arányban. Következhetett tehát a fődöntő, ahol – néhány perccel két óra előtt, háromnegyed órával a szavazás után mi is megtudtuk – London nyert 54: 50-re Párizzsal szemben. És hogy miért ez a város a befutó? Talán azért is, mert már most megállapodtak valamennyi szállodával, vagyis nem szöknek majd az egekbe az árak és nincs minimálisan kifizetendő tartózkodás (Athénban akkor is ki kellett fizetni a húsz napot, ha valaki csak egy hétre érkezett)!

            Miközben a franciák hatalmas csalódottsággal vették tudomásul a végeredményt, az angolok hatalmas ünneplésbe kezdtek, több tízezres tömeg gyűlt össze a Trafalgár-téren. London sikeréért egyébként nagyon sokan a szingapúri helyszínen is dolgoztak: Steve Redgrave, ötszörös olimpiai aranyérmes evezős, Jonathan Edwards, olimpiai bajnok atléta vagy éppen David Beckham futballista, aki alig találta a szavakat: ”Hihetetlen érzés kerít hatalmába. Életem egyik különleges pillanata volt a bejelentés.” Egyébként a magyar NOB tagok is London pályázatát támogatták. Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára arról beszélt, hogy „az olimpia töretlen népszerűségét mutatja, hogy ennyi magas rangú vendég jött el Szingapúrba, köztük királyi családok tagjai és állami vezetők”, majd hozzátette, hogy London azért nyerhetett, mert „az ő pályázatuk volt a legegységesebb, a párizsiakat nagyon sajnálom, de a britek többet ajánlottak az egyes nemzeti olimpiai bizottságoknak”. Schmitt Pál, a MOB elnöke azt ecsetelte, hogy „soha ilyen magas színvonalú versenyben nem volt részünk, soha nem áldoztak ennyi pénzt, 20-40 millió dollárt csak a pályázatokra a kandidálók”, szerinte a záró prezentációban dőlt el a verseny, mert „Sebastian Coe olyan csodálatos beszédet tartott, amellyel elért úgymond mindannyiunkat. A fiatalság visszahódítása, a sport és az olimpia szeretetének kiterjesztése valóban közös érdek, amelynek ilyen szuggesztív kifejtése alighanem London oldalára állított néhány bizonytalan szavazót.” Párizs kudarca pedig azért különösen fájó, hiszen ők már az 1992-es és a 2008-as olimpiára is pályáztak – mindhiába.

            Amit már most tudni lehet, hogy a játékok a brit főváros kiemelkedő sport-és várostörténelmi helyszínei köré összpontosulnak. A labdarúgás fő helyszíne az addigra teljesen újjáépített Wembley Stadion lesz, a tenisztornát Wimbledonban tartják, a triatlonnak a világhírű Hyde Park ad otthont. Ezzel együtt London felépít egy új olimpiai központot, 80 ezer fős olimpiai stadionnal, vízisport-, kerékpár- és atlétikai centrummal. Ennek helyszínéül a kelet-londoni Stratford kerület egyik lepusztult környékét jelölték ki. A város közlekedésében is nagy változások várhatók. A Stratfordba építendő, 200 hektáros olimpiai parkba tíz vasútvonal szállítja majd a sportolókat, nézőket. A szerelvények valószínűleg 15 másodpercenként érkeznek, óránként 240 ezer utast mozgatva. A tízből egyébként kilenc vonal már elkészült, csak az Olympic Javelin kiépítése van hátra.

            Még 24 óra sem telt el az angolok nagy sikere után, amikor július 7-én délelőtt (8 óra 50 perckor 50 másodperces különbséggel) Londonban három metróállomáson, majd később néhány városi buszon robbanássorozat következett be. Utolsó információnk szerint 49-en vesztették életüket (de ez a szám még növekedhet) abban az összehangolt terrorcselekményben, amelyért az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vállalta a felelősséget… London tehát győzött, amikor elnyerte a 2012-es olimpia rendezését, de hogy a sportolók se legyenek a játékok vesztesei, a városnak még nagyon sokat kell tenni a biztonságukért.

 

                                                            Kalapos Mihály