Amikor június 5-én vasárnap nemsokkal déli 12 óra után, a debreceni Főnix csarnokban a mi Berkink megkezdte gyakorlatát a lovon, mindenki sejtette, ebből arany, de legrosszabb esetben is ezüstérem lesz a végén, ha jól végrehajtja a gyakorlatát. Krisztián ugyanis semmit nem bízott a véletlenre, és a legmagasabb pontszámmal került a fináléba.  Elismerően nyilatkozott róla a szer olimpiai, világ- és Európa-bajnoka, a román Marius Urzica is, akinek egyébként kellemes emlékei voltak a hajdúsági városról, hiszen korábban itt már nyert vb aranyat lólengésben: „Krisztián ügyes sportoló, bármikor, bárhol dobogós lehet.” Szóval, amikor a döntőben utolsóként a szerhez lépett Berki, már tudtuk 9. 762-nél kell magasabb pontszámot kapnia ahhoz, hogy ő legyen a legjobb. A tavalyi ljubljanai Eb bronzérmesét pedig nem nyomta össze a teher, kiválóan mutatta be gyakorlatát, és 9. 775-del megszerezte az Európa-bajnoki címet, élete legnagyobb sikerét érve el. Az edző, Kovács István pedig büszke lehet tanítványára, a KSI versenyzőjére, aki most már a nagy elődök nyomába lépett. Magyar Zoltán kezdte a sort 1973-ban Grenoble-ban Eb-arannyal (tudják, 1976-ban Montreálban, 1980-ban Moszkvában az olimpián sem talált legyőzőre), majd folytatta a sort Guczoghy György, aki elsőként 1979-ben lett Európa-bajnok Koppenhágában (aztán meg sem állt Magyarhoz hasonlóan a háromszoros kontinensbajnoki címig), de Borkai Zsoltról se feledkezzünk meg, mert - bár ő kontinensviadalon ezen a szeren nem alkotott maradandót, nyújtón volt aranyérmes - 1988-ban a szöuli ötkarikás játékokon hármas holtversenyben első lett. Ugye nem akármilyen társaság közé került Berki? „Csodálatos döntőt láthattunk, és egyáltalán nem volt könnyű helyzetben Krisztián, hiszen az elmúlt évek során nagyon összesűrűsödött a mezőny. De ő nagyszerű versenyzőtípus, és tökéletesen oldotta meg a feladatát. Nagyon bízom benne, hogy az elkövetkezendő világbajnokságokon, majd az olimpián is így jön ki számára a lépés, mint Debrecenben.” – mondta a kétszeres olimpia bajnok Magyar Zoltán. Vajon mit mondott az újdonsült bajnok? „Egy százszázalékos állapotban lévő, tökéletesen felkészült Urzicát utasítottam magam mögé, ezért is estek rosszul azok az újságírói kérdések, amelyek azt firtatták, hogy nem a hazai pálya előnyének köszönhetem-e ezt az Európa-bajnoki aranyérmet. Azt hiszem, életem legjobb gyakorlatát mutattam be, és bár Urzica produkciója és magas pontszáma után megfordult a fejemben, tudok-e ennél jobbat, elhessegettem a gondolatot. Magabiztosan kellett odalépnem a szerhez, és abban a minutumban, amikor nekifogtam a gyakorlatomnak, éreztem, megragadtam a pillanatot. A novemberi melbourne-i világbajnokságra szeretnék új gyakorlatot összehozni, mert bár a repülő ollóimat senki nem tudja a világon, van egy-két elem, mint például a Thomas-kör, amit szeretnék beépíteni a gyakorlatomba.”

            Azért ne feledkezzünk meg az athéni olimpia egyetlen magyar férfi tornászáról, Gál Róbertről sem, aki ezúttal nem ugrásban, hanem talajon jutott a döntőbe, és szerzett bronzot a két román, Dragulescu és Selariu mögött. „Nagyon boldog vagyok, mert reálisan az ötödik helyre vártam magam. Azt tudtam, hogy a két csehet megverem, viszont a svájci és a holland kérdéses volt. A két román pedig külön kategória, igaz, az ezüstérmes Selariu verhető.”

            Június végén aztán jött a penge forgatók kontinensviadala Zalaegerszegen. Előzetesen férfi párbajtőrben és női tőrben vártunk a legtöbbet. Az athéni olimpiai ezüstérmes fiúkat csapatban aranyra is esélyesnek tartotta a szakma, ráadásul Kovács Ivánék nem is kerültek rossz ágra. Az ukránok azonban nagyon simán, 45: 38-ra legyőzték férfi párbajtőrcsapatunkat az elődöntőben, maradt tehát a bronzmeccs, amin azért jobbak voltak a mieink a fehéroroszoknál. Női tőrözőink messze várakozás alatt teljesítettek, ellenben a kardozó, olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolt ezúttal is bizonyította klasszisát. Még a negyeddöntő során úgy győzte le a 2003-as világbajnok Lukasenkót, hogy az ellenfél már 13: 10-re vezetett. Innen lett 14: 13 Nemcsik javára! A fináléban megismétlődött az olimpiai döntő, és ezúttal is az olasz Montano volt a jobb, most nem egy tuson múlott az aranyérmünk. Kellemes meglepetést okozott a női párbajtőröző Tóth Hajnalka, aki szintén a második helyig jutott. Még szerencse, hogy a verseny elején Szabó Bence jó időben pofozta fel a magyar versenyzőt: „a selejtező után odajött hozzám a kapitány, és azt mondta, hogy üvegesek a szemeim. Talán egy pofon kellene-feleltem neki. Erre lekevert egyet, ami után meglepődtem, de jót tett, használt.”

 

 

                                                                       Kalapos Mihály