 Két kamaszlánnyal találkoztam a minap az utcán, akik cicakosárban két kiscicát cipeltek.
- - Betegek? – kérdeztem.
- - Ó, dehogy!- felelte az idősebbik, csak szerettük volna elajándékozni, de nem sikerült.
- Hogy-hogy? – kíváncsiskodtam.
- Kivittük a cicákat az ófalusi piac környékére a bekötőúthoz, úgy gondoltuk, arra sokan járnak és hátha megtetszenek valakinek – mesélte feldúltan.
- Na és nem tetszettek senkinek?
- Dehogyis! A piacról kijött egy goromba, arrogáns nő, és nekünk támadt, hogy tűnjünk el a macskákkal együtt.
- Dehát nem a piacon akartátok elajándékozni!
- Persze, hogy nem. Ilyesmi eszünkbe sem jutott. Ám ő hivatalos helyről jött, így joga volt bennünket még a buszmegállóból is elzavarni.
- Ez butaság! Mutatott valami igazolványt?
- Nem. Sőt, amikor egy férfi a védelmünkre kelt, a nő berohant a piacra és kihívott egy „kétajtós szekrényt”, egy biztonsági embert, és együttes erővel elzavartak bennünket. Azt sziszegte nekünk a hölgy, hogy vigyük a kiscicákat inkább a menhelyre.
- Mi lett azzal a férfival, aki megpróbált megvédeni benneteket?
- Egy darabig szócsatákat vívott az érdekünkben, de mielőtt kihívták volna ránk a „kommandót”, mint elsőszámú közellenségre, inkább hazavittük a cicákat – mondta a felháborodástól kipirult arccal a leányzó.
Olyan szuper Érden a közbiztonság, különösen a piacon, hogy még két védtelen kamaszlány ellen, és két hathetes kiscica ellen is biztonsági embereknek kell fellépni. Zsebesek, drogdíllerek, hullarészeg kedves vevők meg már csak előre! Feltehetően nekik nem fog bántódásuk esni, amíg a közutakon zaklatnak két fiatal lányt.
J. E.
|