Nagyjaink gyermekkora

Karinthy Frigyes gyermekkora több szempontból is szokatlan, meghökkentő volt. Apja, Karinthi József kissé különc, furcsa, álmodozó ember, fiatalabb korában az osztrák hadseregbe jelentkezett, aztán egy könyvkereskedésben vállalt munkát, majd a Ganz gyár idegen nyelvű levelezője lett. Kalóz Endre néven olasz nyelvkönyvet írt, foglalkoztatta a filozófia, az Akadémiára vágyott, rajongott a felvilágosodás korának irodalmáért. Így aztán házában csak úgy nyüzsögtek az írók, tudósok, művészek, filozófusok.
A férfi, különös szokások szerint nevelte hat gyermekét. Kisebb korukban például rendszeresen jéghideg víz alá nyomta őket. Télen sem kegyelmezett nekik. Csak mezítláb járhattak, gyakran gyalogoltatta őket a nedves, vizes fűben. Karinthy később azt állította, hogy ezért olyan egészséges, és erős felépítésű. (Bár ő is megvallotta, hogy a hideg vizes kád gondolatától még évtizedekig megborzongott).
 Karinthi József hétvégenként képtárakba, múzeumokba, koncertekre vitte a gyerekeket. Rendszeresen sétálgattak a fővárosban, megnézték a főbb nevezetességeket, felhívta gyermekei figyelmét az egyes stílusjegyekre, építészeti jellegzetességekre. Mindent megtett annak érdekében, hogy szellemi horizontjukat kitágítsa, érzékenységüket, fogékonyságukat, mohóságukat kielégítse.

A kis Karinthy Frigyes mindössze hat éves volt, amikor anyja meghalt. "Tisztában voltam vele, hogy most sírni kell - írja Anyám című novellájában -, s a vállammal csináltam is néhány zokogó mozdulatot, hogy Elza, ha az ablak felé néz, hátamon lássa, hogy sírok. De nem sírtam: a sírás zavart volna ennek az új, ismeretlen, óriási szenzációnak, a szomorúságnak a felfedezésében: minden erőmet megfeszítve figyeltem befelé.” A fiúcskát a rokonok azzal nyugtatták, hogy édesanyja angyallá változott, és az égbe szállt. (Érdekesség, hogy anyjának leánykori neve Engel volt, ami magyarul angyalt jelent). Ettől kezdve a gyerek rajongott az égboltért. Este a csillagos eget, nappal a felhőket kémlelte, a napot, a szivárványt, a hold sziluettjét bámulta. Édesanyját várta közben, mikor bukkan fel valahol, valamerről. Anyjáról később csak ritkán beszélt. Pedig élete folyamán állandóan foglalkoztatta gyermekkori tragédiája. Kutatta, hogyan történhetett meg mindez. Olykor magát hibáztatta, máskor apját gyanúsítgatta.
A kis Fricit különös viszony fűzte nővéreihez. Elza: legidősebb nővére festőművész volt. Csendes, egyszerű teremtés, légies alkatú, érdekesen szép, ibolyakék szemű, hullámos hajú, félszeg mosolyú. Gizi: második nővére Elza ellentettje volt. Inkább gyorsmozgású, energikus, jókedvű nő. Oslóba ment férjhez. Eta: őt Karinthy Adának nevezte el. Ada is érzékeny, kifinomult lány. Ő is festőművész, de Elzánál jóval harmonikusabb, nyugodtabb lelkű. Öccse rajongott érte. Mici: Frici játszópajtása volt. Állandóan sugdolóztak, pusmogtak, ugratták egymást és másokat. Ezt a szokásukat felnőttkorukban sem hagyták el. Mici fordította később testvére írásait. Jóska öccse matematikusnak készült, de "megmaradt" az elmélkedés szintjén. Testvérei és apja mellett nőtt fel Karinthy, általuk fejlődött, alakult a személyisége, melyben megtalálható volt az elveszített anya iránt érzett soha el nem múló fájdalom, apja szellemi mozgékonysága, Elza sajátos melankóliája, Gizi energikussága, Eta csendes érzékenysége, és Mici bája egyaránt. Frigyes nem volt túl jó tanuló. Nem csoda, hiszen a család állandóan költözködött.
Unta az iskolát, és ennek naplójában is rendszerint hangot adott. Állandóan naplót írt, tizennyolc éves koráig húsz füzetet írt tele élményeivel, ötleteivel, novellakezdeményeivel. Sok helyesírási hibája volt, rosszul használta a múlt idő jelét, nem ismerte a szavak egybe- és különírásának a szabályát. Érdeklődése határtalan volt. Hol matematikusnak készült, hol utazó, feltaláló akart lenni. Máskor a sebészet foglalkoztatta, vagy éppen a filozófia. Egyetlen dolgot tudott biztosan, neve egyszer majd bekerül a halhatatlanok színes tárborába…

 

(folytatjuk)

Szécsy Fanni