Julius Nyerere

 

Hát, ha szenzációra vágynak, most figyeljenek! A szomszédos Tanzániában, régi nevén Tanganyikában évtizedekig egész éven át tartott a július! Így mindjárt Érdekes, ugye?

Történt ugyanis, hogy 1922-1999-ig élt az országban egy bizonyos Julius Nyerere nevű ember, akit az utókor az elvek és az intelligencia politikusaként tisztel.

A Viktória-tó keleti partján, valami piciny faluban született. Igaz, áprilisban. Rendkívüli szellemi képességeit hamar felismerték római katolikus tanítói, akiknek ösztönzésére az ugandai Kampala egyetemén szerzett tanári diplomát. Utána kormányösztöndíjjal politikai gazdaságtant és történelmet tanult a skóciai Edinburgh-ban. Az első tanzániai volt, aki brit egyetemen szerzett fokozatot! Valószínűleg csak hűsölni akart, mondanám, ha irigyelném azért, hogy ilyen csodálatos ország festői fővárosában tanulhatott. Valószínűleg csak hűsölni akart, mondom, mert irigylem azért, hogy ilyen csodálatos ország festő fővárosában tanulhatott!

Hazatérése után a brit gyarmati hatóságok demokratikus választás elé állították: politizál, vagy tanít. Kétségtelen, az előbbiben alkotott maradandóbbat. 1954-ben egyesítette a számos nemzeti szervezetet, melyekből jóval a mi Bacsó Péterünk előtt létrehozta a TANU-t (Tanganyika African National Union =Tanganyikai Afrikai Nemzeti Egyesülés). 1958-ban a törvényhozás tagja lett, 1960-ban főminiszter. Még ekkor sem lépett félre, sőt! Egy évvel később, amikor Tanganyika belső önkormányzatot kapott a britektől, Nyererét nevezték ki annak vezetőjéül. Aztán, 1961 decemberétől jött a teljes függetlenség és 1962-től első választott elnökként kerülhetett hazája élére. 1964-ben országához édesgette a közeli Zanzibárt, a néhai Queen-frontember, Freddie Mercury szülőhelyét és megalakult a Tanzániai Köztársaság. A popvilág és vélhetően az újdonsült állam óriási szerencséjére, Mercury-nak nem ajánlottak miniszteri tárcát.

Julius Nyerere fedhetetlensége, politikai szónoki és szervezői készsége nagy szerepet játszott Tanzánia gyarmati sorból független állammá történt békés átalakulásában. Végül 77 júliust ért meg Nyerere, s hogy életével honfitársai nyertek-e..? Mindenesetre, a Viktória-tó az övék, ezt bízvást állíthatják.

 

Gaius Julius Ceasar

 

Történetünk másik Juliusa nem lehetett olyan szerencsés, hogy a skóciai Edinburgh-ban tanuljon, mert az ő idejében még hiányzott a térképről a skóciai Edinburgh. Ráadásul, Gaius Julius Ceasar inkább a latin műveltséget, illetve nyelvet részesítette előnyben, lévén attól a pillanattól római állampolgár, amint patrícius szülők sarjaként Kr.e. 102-100 táján, természetesen júliusban megszületett. Már világra jötte előtt érezte, ez a legkevesebb, amit családjáért megtehet.

Politikai pályáját kiváló szónokként és ügyvédként kezdte, majd 72-ben katonai tribunussá választották. Jóval később egy bizonyos Bill Shakespeare terjesztette el széles körben a róla írt drámájában, hogy Ceasar császári babérokra is pályázott, ám nem a birodalmi szabvány szerint írta meg a pályázatát. Tetézte a bajt, hogy a szigorú bíráló bizottság tagjai császár helyett köztársasági elnök jelöltre számítottak, s csalódottságukban 44 március idusán úgy kiszúrtak a nagyravágyó Juliussal, hogy szegény még július előtt elvérzett. Mint utóbb kiderült, a bizottság sem éppen a birodalmi szabványnak megfelelően járt el, ezért Brutus és Cassius nevű vezetőik ellen gyilkos médiakampány indult, melyet a nyomaték kedvéért alátámasztottak a Birodalmi Béketipró Erők bevetésével. A két, hatáskörét túllépő személyiség, látván, hogy tervük dugába dőlt, kardjába dőlt.

Azt már nem a kitűnő Bill tollából tudjuk, hogy Ceasar, ha a skóciai Edinburgh-ba nem is, Britanniába kétségtelenül pályázott, mivel az akkoriban már szerepelt a térképen. És ő mindenre pályázott, ami szerepelt a térképen, leszámítva az olyan helyeket, amelyeket már letörölt a térképről! 55-ben és 54-ben tehát intenzív földrajzi ismereteket szerzett légióival a szigeten, miközben Pax Romana márkájú tollakat osztogatott a vendéglátóknak. A nyakas britek azonban még csaknem egy évszázadig, római provinciává válásukig ragaszkodtak saját fejlesztésű parkerjukhoz.

Éppúgy, mint ahogy pár száz évvel később II. Julius (Gyula) pápa ragaszkodott két művészóriás kortársához, Michealangelo-hoz és Raffaelo-hoz, illetve ragyogó alkotásaikhoz. E remekművek megtekintését érdemes összekötni a római vakációval, amire viszont a július, tekintettel a változatlanul hatékony római központi fűtésre, kevéssé alkalmas.

 

                                                       Székelyhídi Attila